Sós-sajtos süti

ahogyan Szixi Mami csinálja

Ezt a receptet egyik kedvenc kolléganőmtől organizáltam. Évente néhányszor meglepett bennünket egy sós-sajtos sütivel, ami mindig osztatlan sikert aratott köreinkben. Végül megunva a függőséget, megszereztem tőle a sajátkezű megvalósításhoz szükséges adatokat. 2007 karácsonya előtti unalmas este volt a történelmi pillanat, amikor már túl az ajándékok beszerzésén és becsomagolásán, erős késztetést éreztem, hogy az elméletet átültessem a gyakorlatba. Vasárnap este lévén az alapanyagok beszerzésére a Tesco kínálkozott a leghatékonyabb megoldásnak. A hozzávalókra tekintve látható, hogy nem egy "pilótavizsgás" szerkezet, de éppen egyszerűségében rejlik nagyszerűsége, tehát pont nekem való. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a sós-sajtos ízeket és viszonylag kevés energia befektetéssel szeretne sütni valamit, amitől azután az ismerősök elismerően beszélnek majd az unokáiknak is.

Hozzávalók:

(Én csúszattam egy kicsit a recepten, mert az eredeti 20dkg vaj vagy margarin használatát írta elő, de a boltban 25dkg-s margarinokat árulnak. Takarékossági okokból minden hozzávalót ehhez alakítottam!)

- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj vagy margarin (én margarint használok)
- 20 dkg részben vagy teljesen füstölt sajt (nekem a fele Trappista fele Karaván keverék jön be a legjobban)
- 1,5 dl tejföl
- 2 púpozott mokkáskanál só
- 1 tojás sárgája

Elkészítés:

A lisztet a margarinnal összemorzsoljuk, majd a sajttal, tojás sárgájával, tejföllel, sóval (azaz bele mindent!) összegyúrjuk. Lusta természetemből fakadólag én ehhez is gépet használok. Cipót formázunk és azt 10 percig pihentetjük. Ez után jön a nehéz fizikai munka, a nyújtás. Vegyük elő a legnagyobb vágódeszkánkat és nyújtsuk ki a teljes felületére egyenletesen. Ha jó méretű a deszkánk és ügyesek vagyunk, akkor kb. ujjnyi vastag lesz a végtermék. A tetejére villával barázdákat szántunk (ezt én az első alkalommal elfelejtettem, de nem, okozott minőségi problémát), majd fóliával letakarjuk és mélyhűtőben vagy hideg télen az erkélyen kifagyasztjuk. (Állítólag több napig is állhat a fagyon, de nálunk még ennyit nem bírt ki.)

Sütés előtt kicsit felengedjük, hogy vágható állapotba kerüljön a tészta. A tetejét felvert tojásfehérjével megkenjük, megszórhatjuk még sajttal (ki nem hagynám ezt a lépést) vagy kömény, esetleg szezámmaggal (ezt mindig kihagyom, nekem nem jön be) is. A következő lépésben kis kockákra felkockázzuk (a legmacerásabb része az egésznek) a félfagyos tésztát. Erre én pizza vágót használok, de aki fodrosan jobban szereti, az csörögemetszőt is használhat. A legföldhözragadtabbak természetesen késsel is vagdoshatják. Sütőpapíron (az alufólia nem jó, mert odaragad!) sütjük, jó forróra előmelegített sütőben. 220 fokon nekem 20-30 perc szokott lenni, attól függően, hogy türelmem milyen apróra engedte kockázni a tésztát. (Értelemszerűen ha nagyobb darabokat vágtunk, akkor kisebb hőfokon, de tovább süssük.)

Külön köszönet Szixinek, aki nélkül ez a recept nem jöhetett volna létre!

***